Aki nem lép egyszerre

Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére,
Mert a rétes igen jó,
Katonának az való.

Nem megyünk már messzire,
Csak a világ végére,
Ott se leszünk sokáig,
Csak tizenkét óráig.

Hopp, Juliska, hopp Mariska

Hopp, Juliska, hopp Mariska,
Jer, gyere vélem egy pár táncra,
Jer, gyere vélem egy pár táncra.

Így kell járni, úgy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni.

Szita, szita, sűrű szita

Szita, szita, sürü szita,
Ma szitálok, holnap sütök,
Neked egy kis cipót sütök.

Megzsirozom,
Megvajazom,

Mégis, mégis, neked adom!

Hamm, hamm!


Szemben ülve megfogjuk a gyermek kezét , és jobbra-balra lóbáljuk ritmusosan, mintha szitálnánk.
A gyermek egyik kezét tenyerünkbe fektetjük – az o tenyere felfelé forditva, nyitva van -, azt simitjuk körbe a másik tenyerünkkel.
Megforditjuk a tenyerét, hogy a másik oldala legyen fenn.
Összecsukjuk ökölbe a kezét, a kis cipót meggyúrjuk gyengéden.
Úgy teszünk, mintha megennénk a cipót a gyerek kis öklét.

Csip-csip csóka

Csip-csip csóka, vak varjúcska, jó volt-e a fiúcska (leányka)? Ha jó volt a fiúcska (leányka), ne csípd meg őt varjúcska!

(kézfej megcsípése, ritmikus mozgatása)

Csip-csip csóka, vak varjúcska, komámasszony kéreti a szekerét, nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta. Hess, hess, hess...

Paff, a bűvös sárkány

Paff, a bűvös sárkány ki senkitől sem félt,
Álomország tengerpartján játékok közt élt.
Volt egy játszótársa, úgy hívták, hogy Jani.
Jó barátja madártollat hozott őneki.

Paff, a bűvös sárkány ki senkitől sem félt,
Álomország tengerpartján játékok közt élt.
Paff, a bűvös sárkány ki senkitől sem félt,
Álomország tengerpartján játékok közt élt.

A tengert együtt járták, repült a kis hajó
Paff hátára felült Jani, hisz igy utazni jó.
Sok király, és sok herceg, és mind a kalóznép
Köszöntek, ha jőni látták, tisztelték nevét.

Míg örökké él a sárkány, nem így egy kisfiu.
Színes tollakkal nem játszik egy felnőtt ifjú.
Egy szürke éjjel aztán Jani nem jött többé el,
S Paff a sárkány otthon maradt, bár várta a tenger.

Hét fejét búsan rázta, tizennégy szemmel sírt.
Többé nem kelt útra eztán, így mondják a hírt,
Mert barát nélkül gyenge még a sárkány is,
S Paff elbujt a barlangjában, és híre-hamva sincs.

Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny

Háp háp, háp,
jönnek a kacsák,
hű, de éhes,
hű, de szomjas
ez a társaság!

Bú, bú, bú,
boci szomorú,
de hogy feszít
tyúkjai közt a kukurikú.

Röf, röf, röf,
Orra sárba döf,
Sonkalábán
Kucu-néni
fürödni döcög.

Bú, röf, háp,
sípok, trombiták.
Víg zenével
így köszönt e
díszes társaság.

Ugrótáncot jókedvemből

Weörös Sándor

Ugrótáncot jókedvemből,
édes rózsám, járok,
országút visz Fehérvárig,
széles a két árok.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
kinek nincsen tíz tallérja,
kötőféket tartsa.

Kisbelényes igen kényes,
ott terem a jó bor,
Nagyszalonta, sok szalonka,
ott vadászni jó sor.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
lompos, kócos, lassan billeg
öreg kutya farka.

Kifogtunk a Küküllőből
három rocska rákot,
Lábunk csatog az iszapban,
Megtöltjük a zsákot.
Így tedd rá, úgy tedd rá,
Rozika, Terike, Marcsa,
Szó ami szó, vígan pörgünk,
mint a kapu kulcsa.